Diplomamunka

A civilizációnk igyekszik a környezetét, és magukat az embereket is uniformizálni. Az egyén és a lakhelyünk azonban sose lehet olyan tökéletes, mint amit a társadalom a felszínen láttatni akar: tökéletes formájú, ízű és színű ételek, hibátlan emberi testalkatok, irányítható, csupán vizuálisan gyönyörködtető szabályos természet. Ezek a festmények groteszk módon mutatják be azokat a próbálkozásainkat, melyek a természetesség kiírtását, vagy a természet feletti uralkodást kísérelik meg. A hanyatló erdőben gumiból készült malacok veszik át a vaddisznók helyét, a hús-vér nőt a próbababa váltja fel, az ételek mesterségesek, de csillogóak és szabályosak. Minden képben megjelenik a természetesség, mint emlékeztető. A faerezetekkel, lazább ecsetvonásokkal így még nagyobb kontrasztba állítható a műanyag világunk. A kísérlet kimenetele is megjelenik a képekben: a próbababa hiába műanyag, mégis egy tökéletlen alkatot képvisel, a malacok körül az erdő a kihalás szélén van, minden tányéron más étel található, ezzel is jelezve az egyének egymástól való eltávolodását.