A sorozatban a hártya hídként szolgál a megfogható és a megfoghatatlan világ között. A természet és a spiritualitás is szimbólunként jelenik meg, de mindkét minőség ellentétpárt mutat be: A föld lehet biztonság, földelés is, ugyanakkor az anyagba süllyedés, a korlátozottság szimbóluma is. Ugyanígy az égi: a felemelkedés, a szabadság, ugyanakkor a bizonytalanság és a határtalanság félelmetességét érzékelteti. A képek megfestését a személyes útkeresésem inspirálta, de egy általános társadalmi tendenciát is bemutat: a hártyákon keresztül szinte bárhová beláthatunk, a világ egyre jobban nyílik ki, és az egyén egyre többet bolyong, hogy megtalálja benne magát.

Hártyák

A Kapcsolódások című mozaik kép öt darab, egymástól függetlenül is értelmezhető festményből áll. A munka Különböző érzékszerveken keresztül vizsgálja, milyen módokon tudunk viszonyulni a természethez, legyen az hasonulás, alá-fölé rendelt viszony, vagy egy megfoghatatlan érzet A képek egy-egy testrészhez kötnek egy „eseményt”, amely csupán pillanatnyi észlelés, nem feltétlen valódi történés. Ezek mutatnak be egy- egy szeletet a természethez való viszonyulásainkból. Ahhoz, hogy az egészre rálássunk, fizikailag és gondolatilag is hátrébb kell lépni. Az egyes képek azonban még közelről is értelmezhetőek. Ez analóg azzal, ahogyan egy adott nézőpontból közelítünk egy témát, és közben nem érzékeljük a többi lehetőséget. Túl közel vagyunk, nem látjuk a fától az erdőt. Együtt kiállítva az érzékszervek összeállnak egy teljesebb képpé, azonban a történetek nem kapcsolódnak össze. Mint egy eseménysorozat esetén, egy- egy bevillanás megjelenik egy előző jelenetből, amely tudatalatti nyomot hagy, és rátelepszik a következő esemény fonalára. A nagy arc mintegy az érzékelések megtapasztalójaként áll össze eggyé.

Kapcsolódások

A kapaszkodó sorozat az álomképek abszurditását veszi alapul. Látszólag össze nem illő motívumok állnak össze egy valósággá. Az alkotási folyamatban érzetek alapján használok fel egy-egy motívumot, szimbólumként beemelve a képbe, de nem egyértelmű megfeleltetésként használom őket. Az álmunkban megjelennek olyan vágyaink, törekvéseink is, melyeket a racionális ébrenléti működésünkben elutasítunk. Kapaszkodás egy másik dimenzióba: talán egy vészmegoldásként kínálja fel az agy alvás közben, mert a civilizációs szorongás közepette nem találunk megnyugtató forgatókönyvet a Föld sorsának alakulására.

Hártyák
A sorozatban a hártya hídként szolgál a megfogható és a megfoghatatlan világ között. A természet és a spiritualitás is szimbólunként jelenik meg, de mindkét minőség ellentétpárt mutat be: A föld lehet biztonság, földelés is, ugyanakkor az anyagba süllyedés, a korlátozottság szimbóluma is. Ugyanígy az égi: a felemelkedés, a szabadság, ugyanakkor a bizonytalanság és a határtalanság félelmetességét érzékelteti. A képek megfestését a személyes útkeresésem inspirálta, de egy általános társadalmi tendenciát is bemutat: a hártyákon keresztül szinte bárhová beláthatunk, a világ egyre jobban nyílik ki, és az egyén egyre többet bolyong, hogy megtalálja benne magát.

Kapaszkodó

Ez a sorozat veleszületett vagy kialakult tulajdonságokat, korbéli, alkati vagy akár szellemi különbözőségeket ábrázol a természetben megtalálható analógiákon keresztül.
Az egyének sokrétű megjelenését meghatározza a genetika, az idő lenyomta, a környezet, és az emberi beavatkozások is. Jelen civilizációnk azonban számos egyediségre hibaként tekint.
A sorozat értékítélet-mentes szemüvegen keresztül kommunikál. Nincs támadási felület, mert a fák egyedisége maximálisan elfogadott. A természet sokrétű szépségét és formáit megfigyelve felszabadítva érezhetjük magunkat a társadalmi norma elvárásai alól.


Természetünk analógiái

Ez a sorozat csendéleteken keresztül mutat be emberi viselkedésmintákat. A képek idilli csomagoláson keresztül vezetnek be egy metaforikus világba, melyen keresztül bemutatják öntudatlan azonolásunkat tárgyainkkal, vagy akár a saját testünkkel, és ezzel párhuzamosan az egyén természettől való egyre növekvő távolságát.

Az ember metaforái

A civilizációnk igyekszik a környezetét, és magukat az embereket is uniformizálni. Az egyén és a lakhelyünk azonban sose lehet olyan tökéletes, mint amit a társadalom a felszínen láttatni akar: tökéletes formájú, ízű és színű ételek, hibátlan emberi testalkatok, irányítható, csupán vizuálisan gyönyörködtető szabályos természet. Ezek a festmények groteszk módon mutatják be azokat a próbálkozásainkat, melyek a természetesség kiírtását, vagy a természet feletti uralkodást kísérelik meg. A hanyatló erdőben gumiból készült malacok veszik át a vaddisznók helyét, a hús-vér nőt a próbababa váltja fel, az ételek mesterségesek, de csillogóak és szabályosak. Minden képben megjelenik a természetesség, mint emlékeztető. A faerezetekkel, lazább ecsetvonásokkal így még nagyobb kontrasztba állítható a műanyag világunk. A kísérlet kimenetele is megjelenik a képekben: a próbababa hiába műanyag, mégis egy tökéletlen alkatot képvisel, a malacok körül az erdő a kihalás szélén van, minden tányéron más étel található, ezzel is jelezve az egyének egymástól való eltávolodását.

Az ember metaforái

CSENDÉLET AZ ERDŐBEN

LEHÁNTÁS

PIHENÉS

RANDEVÚ

TÁSKÁS SZEM

Az ember metaforái

CSENDÉLET AZ ERDŐBEN

LEHÁNTÁS

PIHENÉS

RANDEVÚ

TÁSKÁS SZEM

Sütik

Az oldal használatával kijelenteted, hogy elolvastad az adatvédelmi nyilatkozatotés a felhasználási feltételeket.

Az oldal session sütiket használ, amely nélülözhetetlen az oldal működéséhez.